2016. december 8., csütörtök

La Palma - Északon

Ma megpróbálhattuk volna harmadjára is, hogy felmenjünk a hegyre, de már nincs kedvünk korán kelni. Sokáig alszunk és utána nincs kedvünk elmenni sehova sem, mert a ház annyira klassz, hogy legszívesebben egész nap csak itt ücsörögnénk. Miközben kint kávézunk, beugrik egy kisebb fekete kutya a kerítés egy gyenge pontján és a macska totális pánikban menekül el. Olyan tacskó és valami más keverék lehet, szépen lassan, kommótosan mozog, én meg kitessékelem a kapun és el is megy. Valamivel később, ismételten megjelenik a ház háta mögül jőve. Felállok, hogy ismét kitessékeljem és amikor a kapu felé indulunk, egyszer csak beugrik egy német juhász keverék is, vicsorogva, ugatva rám rohanva. Sikoltok, mint egy horrorfilmben, és berohanunk mindketten a házba. Már az ablakokat csukom be, nehogy beugorjon, amikor meglátok egy kis, mexikói alkatú nőt, aki bejön az udvarunkra és összegyűjti a kutyáit. 
Na, ez az a pillanat, amikortól kezdve a házunk udvarában sem merek már egy tapottat sem tenni fabot nélkül a kezemben. 

Délben aztán rájövünk, hogy itt ugyan már nem fog sütni a nap és ma sem az a nap lesz, amikor a medence mellett napozva olvasgatok, úgyhogy mégis csak elhatározzuk magunkat, hogy valamerre menni kellene, így a sziget északi felének eddig kimaradt részét választjuk. Utunk ezer kanyaron és hegyi utakon vezet, sokszor hatalmasra nőtt fenyők között, ahol gigantikus méretű tobozokat gyűjtünk grill gyújtósnak. Úgy tűnik, mindig csak a mi lakóhelyünknél lóg az összes felhő, mert a sziget többi részén általában jobb idő van.




Santo Domingo de Garafía a célunk, egy település, melynek lakói nagy számban elmennek innen, mert túlságosan elszeparáltan fekszik minden mástól és az embereknek problémát okoz a sziget többi részével való érintkezés.








A közeli barrancok szélein errefelé igen sok sárkányfa látható. Néhány kilométerrel odébb, Las Triciasnál egy vándorösvény indul a Sárkányfák-völgyébe, avagy a Buracas völgybe.








Több örlőmalom vagy olívapréselő malom (nem néztem utána pontosan) maradványa is látható errefelé. Ismét sivatagi solymok (berber sólyomnak is nevezik) sokaságával találkozunk ma is, szinte minden megállónknál látunk egyet-kettőt, mint itt is a malom egyik karján ülve. 





Las Tricias:








Megkeressük a Buracas völgybe levezető aszfaltozott utat. A túrához (bevallom) lusták vagyunk a nagy hőségben. 
 









Hatalmas és rengeteg sok sárkányfa van valóban errefelé és az biztos, hogy ha mégegyszer jövünk a szigetre, akkor itt mindenképpen fogunk egyet túrázni, mert lenyűgőző a környezet élénk zöldje és a háttérben mindig mélykéken feltűnő óceán látványa. 









Innen tovább a nyugati oldalon kerülve indulunk hazafelé, valahol Puntagorda és Tijarefe között megállunk egy kilátóban. 



Majd El Pasoban a nagy HiperDinoban vásárolunk halakat és még letérünk a La Cumbrecita felé, ahova pár napja le volt zárva az út. Most eljutunk a kilátóhoz, illetve annak parkolójához, mert magához a kilátóhoz még egy húsz perces út vezet, amin el is indulunk, de kezd ránksötétedni, így mégis csak visszafordulunk és végül már sötétben indulunk innen el hazafelé.