2010. szeptember 9., csütörtök

22-23. nap, Cancun és hazautazás

22. nap, 2009. november 27.

Rosszul alszunk. A reggelihez felöltözünk alaposan, mert már tudjuk, hogy mélyhűtő a reggeliző helyiség. Nagyon előkelő. Alaposan bereggelizünk és utána azonnal jön a szokásos szállodai-kosztos-hasmars (ami mindig csak egyszeri, utána már okés). Nagynezehen sikerül a hotel repcepciójáról hazatelefonálni. Kis tötyörgés után elindulunk megnézni Cancunt. Előbb autóval megyünk ki a hotel zónába (a lagúna szigetére). Rémes. Borsódzik a hátam az egésztől. Olyan, mint egy utópikus Walt Disney világ. Mű és csepeg a giccstől és még jó ronda is.

Nehezen, de sikerül két hotel között, egy építkezésnél lemenni a partra. A színek ugyanazok a csodásak, mint tegnap Tulumnál, csak éppen itt alig van part, keskeny és meredek, nagyon lejt és hatalmasak a hullámok, és mindenhol az égigérő ronda szállodák. Meg sem közelíti Tulum egyedi báját. Sosem jönnék ide nyaralni és ajánlani sem tudom senkinek. Ide csak olyan ember jöjjön, aki nem akar kimozdulni a szállodából és szép tengert akar kilátásnak, de belemenni nem akar, mert nem is tud, mert a hullámok elnyelik!





Mivel nem találunk ideális strandot, még elautózunk Cancuntól észak felé, de ott meg nem szép a part. Ezután visszamegyünk a hotelhez és elmegyünk a város központjába ajándékokat, emléktárgyakat és képeslapokat beszerezni. Utóbbit megint alig kapunk és választék nincs. Előbbiekben is csak giccs van. Alig veszünk valamit. 4 felé még lemegyünk a szálloda medencéjéhez fürdeni, de ányékban van. Nagyon hideg a víz és kint meg fúj a szél. Inkább bejelentkezünk masszázsra, amit mindketten szülinapi ajándékként ígértünk a másiknak. A masszőr csaj nincs ott, aki meg felír minket, nem lehet nagy szervezőképességgel megáldva.

Még másfél óra van addig, így én lemegyek kicsit internezetni. Később ott ácsorgunk a masszázsszalon előtt, de nem jön senki sem, zárva van. Végül visszamegyünk a recepcióra és közli a pultos, hogy sajnálja, de félreértés történt, ma már nem jön vissza a masszőr és csak holnap délelőtt tunánk menni. Ahhoz már nincs kedvünk, délben vissza kell vinni az autót. Kissé lelombozódva indulunk el ismét sétálni, most V-ékkel, akik szintén emléktárgyakat és ajándékot akarnak bevásárolni. Betérünk egy hatalmas nagy áruházba is, ahol minden olcsóbb, mint eddig bárhol. Iskolás csoport énekel az előtérben karácsonyi dalokat és gyűjtenek pénzt. Az áruház előtt frissen vágott fenyőfát árulnak. Fura az egész. A szemközti téren már feldíszítettek egy hatalmas nagy karácsonyfát és „feliz navidad 2010“ feliratokat aggattak egy épületre.


Fél 10-kor érünk haza. Előtte még alaposan bekajálunk egy BK-ben. A szobába lépve egy gyömölcstál és egy jégbehűtött pezsgőspalack fogad, egy kártyával: elnézést kérnek a masszázs miatt. Lehidalunk. Ezt nem néztük ki ebből a szállodából. Enni már nem tudunk, de a pezsgőt kibntjuk. Így igen későn kerülünk ágyba.

Rosszul alszom, mert rajtam van már az első napról ismert utazási idegesség.

23. nap, 2009. november 28. Hazautazás

Ma később megyünk le reggelizni és utána 10-ig pakolászunk. Valahogy elég sok holmink lett, amit nem értünk, mert sok testáplolószer kiürült, és eldobtunk több napozókrémes, tusfördős…dobozokat is, amik ugye súlyra nézve nem csekélyek.

Elmegyünk még egy utolsót együtt sétálni, veszünk még ezt azt. Gyönyörű ezüst ékszert is veszünk és szemérmetlenül lealkudjuk az árát.

Délben kicsekkolunk a szállodából. Elindulunk az autókölcsönzőhöz. 50 Pesoért tankolnunk kell még, hogy uganúgy adjuk vissza az autót, ahogyan kaptuk. M., hogy megértesse a benzinkutassal, mit akarunk, mutatja neki az új fajta (két féle pénz van) szép, ropogós papír 50-est, a benzinkutas meg elteszi és megtankol 50-ért. Miután kész van, kéri az 50 Pesot. Hiába mondjuk, hogy előre odaaadtuk, felhúzza magát és odahív egy másik benzinkutast is, aki tud angolul, az már szinte neki akar esni M-nek. M. magyarázza, hogy a nagy köteg rongyos 50-es között az az egyetlen új volt miénk. Alig akarjuk elhinni, hogy 3 hét hibátlan utazás után, az utolsó napon akarnak átvágni. Amúgy meg összesen 2 Pesonk van még.

A benzinkutasok nem engednek, azt akarják, hogy ismét fizessünk. M. beszáll az autóba, bevágja az ajtót és szó nélkül elhajtunk, azok meg kárálnak utánunk. Szóval senki se fizessen sehol sem, semmit sem előre!

Az autóvisszaadás gond nélkül zajlik, még meg is dícsérnek, hogy mennyire rendeben van az autó (leszámítva, hogy halál koszos). Az autókölcsönzőt melegszívvel tudom ajánlani mindenkinek (lásd beszámoló vége) !! A kölcsönzősök kivisznek a reptérre, 3 órával hamarabb ott is vagyunk, de mikor bemegyünk, majd megüt a guta. 100 méteres sor áll a Condor pultjához. Úgy tűnik, hogy mi leszünk az utolsók, akik becsekkolunk. De könyörgöm, reggel jöjjünk már ki? Izgulok nagyon, hogy nem lesz már hely egymás mellé. Azon is izgulok, hogy felfogják-e majd a továbbküldést (átszállást) Frankfutrból Münchenbe a csomagok miatt.

A bőröndök miatt most kivételesen nem izgulok.

Mikor lemérik, ismét gutaütést kapok. 44 kiló és kilónként 30 USDollart akarnak leakasztani. Matematikai lehetetlen ez az egész. Idefelé 37 kilónk volt. Közben kidobtunk x flakon napozókrémet, tusfürdőt, egyéb dolgokat, amik jó nehezek voltak (levonhatok még 2 kilót). Szóval nem létezik, hogy visszafelé az előbb levezetett 5 + a mérlegen megjelent 4, azaz 9 kilóval több cuccunk lenne, mint idefelé. Tutira vesszük, hogy ez is átb…aszás. Rosszul van beállítva a mérleg, hogy leszedjenek lovéval.

Visszavesszük a bőröndöt, felnyitjuk és megkezdődik a lázas pakolás. Mit vegyünk ki, ami nehéz, de nem folyadék? Nagy vizes üveg teli tulumi homokkal, útikönyv, kagylók, csigák, úszócipők….ki, hátizsákba be. A hátizsák majd szétpukkad és rohadt nehéz is lett. Végeredmény: 40,2 kiló. Mehetünk.

Becsekkolás után kimegyünk a reptérrel szemközti pálmás térre „ebédelni“ azt, ami a hátizsákban akad. Mire bemegyünk, már mehetünk is lassan a beszálláshoz. A biztonsági ellenőrzésnél a hátizsákokat külön vizsgálják drogra.


A repülőn V-ék és én középen ülünk, M. a kétülélsesnél, mellettem ülne, de az ablaknál ülő nő kikönyörgi, hogy cseréljen a férjével, aki a hármas székeknél mögöttem ül, így M. kerül mögém. Előttünk egy magyar pár ül. Micsoda véletlen. Még ismernek is a fórumról. A repülőutat ismét nem részletezném. Délután 4:15-kor indulunk és egész éjjel nem bírunk aludni. Iszonyatosa erősen megy a légkondi, lefagy a fejem.

Mexikói idő szerint éjjel 2-kor landulunk Frankfurban. Persze ott már reggel 9 van. Holdkórósan csellengünk a hatalmas frankfurti reptér útvesztőiben és várjuk a müncheni indulást. Hulla fáradtan érkezünk haza délután.

Müncheni reptér:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások, vagy amelyek egyáltalán nem tartoznak a témához vagy a blogba, automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről