Ma is lazítást kívánunk, a reggelt megint kényelmesen elhúzzuk, aztán bemegyünk Budoniba a postára, feladni a képeslapokat, mert sehol sem lehet bélyeget kapni. A posta nagyon komoly, minden számítógépen fut és a bejáratnál egy kétszer duplaüveges kabin van, mint egy lift. Kívül meg kell nyomni egy gombot, az ajtó kinyílik és belépsz a kabinba, a külső ajtó becsukódik, majd később nyílik a belső. Amolyan zsilip. Ha szökni akar a rabló, akkor ebben a kalitkában fogva marad. Itt ki is térek arra, hogy a szigeten nagyon fejlett az infrastruktúra, az ember nem is gondolná, hogy egy szigeten van. Minden magasan fejlett, csak a nyilvános wc-k hiányoznak - erről majd írok kásőbb.
Pár kép a házikónkról:
Veszünk még pár dolgot az Eurospinben. Ebédre zacskós levest és hideget eszünk. 13 óra körül indulunk el strandra és célzottan a Siniscolánál lévő Spiagga Santa Luciára megyünk. Gyönyörő strand dűnékkel, fehér homokkal, lassan mélyülő vízzel. Nincs is túl messze tőlünk.
A szél viszont megint kifog velünk. Olyan szélvihar van, hogy a strandra kimenni is nehéz, mert szinte eltaszít a szél és így ismét esélyünk sincs felállítani a sátrat, azaz árnyékot szolgáltatni, anélkül pedig szénné égünk. Sajnálkozva, de elindulunk tovább keresni ideálisabb helyet.
Eszembe jut, hogy nem olyan messze van a Berchidda strand, legalábbis táblát láttam oda legutóbb, amikor Oroseibe mentünk. Talán 10 km-t megyünk és azután egy 3 km hosszú iszonyatos minőségű földúton döcögönk ki a tenger felé. Végül egy nagy parkoló fogad, ahol fizetni kell a parkolásért, egy órára 1,20 Eurót. Ami még nagyon mérgesítő ebben (magát a fizetés tényét leszámítva), hogy előbb el kell caplatni több száz métert a borzalmasan tűző napon a strandbüféhez, itt lehet a parkolójegyet megvenni, amit ki kell tenni az ablakba, tehát vissza kell menni a kocsihoz és ismét vissza a strandra. Nekünk fehérbőrűeknek elég ennyi is, hogy jól leégjünk. Mivel már 2 óra van, úgy gondoljuk 3 órára elég lesz a jegy, így 3,60 Eurót fizetünk és 17 h-ig maradhatunk. Itt is erős a szél, de mégis egy kicsit védettebb az öböl, mint a másik volt. Hosszú a part, a sok ember jól eoszlódik, nem kell egymás szájában lógni. Letelepedünk, felállítjuk a sátrat, kibírja a szelet. A víz csodás színű, átlátszó, persze hideg...
Itt is van belső tó, nem mondok újat. :-) Később felkerekedek egy nagy sétára, strandkendőbe bugyolálom a vállaim, felső testem az égés ellen és nekivágok a homoksivatagban.
Nagyon élvezzük itt a strandolást és 5 órakor még nagyon nincs kedvünk elmenni, de nem merjük megkockátatni a parkolójegy miatt, hogy sokkal tovább maradunk.
18:15-re érünk haza és ma görög briamot csinálok. Cukkini, padliszán, paradicsom, hagyma rétegezve, meglocsolva olívaolajjal, feta sajt hiányában most mozarellávala tetején a sütőben.