2015. augusztus 21., péntek

Izland - 10. nap - Dynjandi vízesés, Látrabjarg, Patreksfjörður

7-kor kelünk és zuhog az eső. 
Az iskolai menzán van a reggeli, átlagos büfével. Alaposan bekajálunk és 8:45-kor indulunk útnak. Pingeyri után kezdődik a földút. Egyszer látunk egy sarki róka kölyköt a domboldalban a fűben szaladni, mire megállunk és beállítom a fényképezőgépet, már el is tűnik. Csak a Dynjandi vízesésnél (vagy más néven Fjallfoss) állunk meg, itt is erős a szél és hideg van, de legalább már nem esik az eső. A vízesés csodálatos, rengeteg lépcsője, különböző szakasza van, tényleg különleges, de a legtetejéig már nem megyünk fel. 



















Ezután egy hágón megyünk át, a szokásos: hó, tavacskák, a legrosszabb út…aztán valamit elnézünk és nem Patreksjörður felé megyünk tovább, hanem egyszer csak a déli részen, Flókalundurnál lyukadunk ki, így a déli part mentén megyünk visszafelé Látrabjarg irányába. 








Errefelé több sárgahomokos part is van, amik karibi színekben pompáznak. Ha nem tudná az ember, hogy milyen hőmérséklet vár rá odakint, akkor máris bezsongana, hogy itt fürdeni akar. Ha kiszállunk az autóból, mediterrán fűszerillat csapja meg az orrunkat, mindenütt szőnyegekben virágzik a lila kakukkfű. Az egész szigeten sokat láttunk, de itt még intenzívebb. Egy helyen nagy kábeldobok sorakoznak a parton, ezek védelmében állunk meg ebédelni, de így is nagyon erős a szél. 

Eddig dicsértem a mások által rossznak leírt földutakat. De ami Látrabjarghoz vezet ki, az tényleg pokoli. Lyukacsos, salakos, rettentően poros, és gyötrelmesen hosszú. Amennyire nagy elképzeléseim voltak erről a helyről, annyira csalódott voltam és igazából nekünk nem érte meg ide megtenni ezt a hatalmas, több órás kitérőt, ami után a kocsi minden zugában, de még a bőröndökben is homok volt az út porától. 

Útközben van a hajóroncs, vagy a halászmúzeumnál lévő repülőroncs, meg az érdekes kis reptér, ami homokdűnék között fekszik a fjordban, álompartok, mintha csak egy másik Izland lenne ez, mint az eddigi volt. De nem több ennél. 






















Kiérve a világ legeslegvégére, (és Európa legnyugatibb csücskébe) Látrabjargba, olyan iszonyatos szélvihar van, hogy én olyan 100 km/h-snak tippelem az erősségét és nem is sokat tévedek, mert este megnézve a neten 85 km/h-s volt. Három réteg nadrágban és 4 réteg felsőben szállok ki az autóból, de majd szétfagyok. A viharos szél mindenen átfúj. Itt ugyebár fel kell menni a sziklás magaspartra, ami eléri a 450 méteres magasságot. A szélén meg van húzva fehér festékszóróval egy vonal, hogy annál kijjebb nem szabad menni, de ez kvázi 50 cm-re van csak a leomladozó széltől. Ha ezt most komolyan vennénk, akkor már rég lerepítene innen a szél. Ennek a közelébe sem lehet menni, max. hason kúszva! A szél olyan iszonyatos erejű, hogy nem tudunk menni, vicces a járásunk, mert mennénk előre, de inkább visszafelé haladunk. Ha a másik irányba megyünk, éppen a part felé, akkor meg hátulról a lökések néha több métert is megtolnak, hogy alig tud az ember megállni. Szóval, komolyan veszélyes! Szél nélkül biztosan egy csodálatos élmény lett volna ezen a magas sziklaparton sétálni, lenézni a tengerre és a sziklás füves szélein papgájbúvárokat avagy lundákat fotózni. Most erre csak egy helyen van lehetőség, ahol leülve a fűbe, pár méterrel odébb látni egyet. Így lundaügyileg ez a hely sokkal gyengébb Bakkagerðinél, ahol az arcunk előtt tálalták magukat a madarak. 








magyarul Uria nevű madarak: 















Ezután egyenesen a szállásunkhoz megyünk. El akartunk még két helyre menni, de már tele van a hócipőnk a poros, zötykölődős úttal és a széllel. A szállásunk a Patreksfjörður nevű fjordban és azonos nevű faluban van és könnyen megtaláljuk. A legjobb szállás eddig. Szép, nagy a szoba, hangulatosan van berendezve, két nagy, felújított fürdőszoba van, közösen használható konyha, egy szép étkező, aminek ablakai a kis falura és a fjordra néznek ki. 







Szállás: Radagerdi Hostel, Patreksfjörður, reggelivel két főre, egy éjszaka 100 Euro

Mikróban felmelgíthető lasagnét eszünk ma, ami meglepően finom (azt nem szeretném tudni, mennyi „E” van benne). Még korán van, így ezután elmegyünk egyet sétálni. A falu szélvédetten fekszik és így az esti napsütésben kellemes meleg van. Leülünk egy padra a fjord partján a napon és süttetjük az arcunkat és élvezzük a pillanatot, és a friss levegőt. 


Utána zuhanyozunk és ezzel azzal jól elmegy az idő, jóval 10 óra után fekszünk le. 

1 megjegyzés:

  1. Amennyire szépek a képek és csalogatják az embert, annyira elmegy a kedvem mikor a szélről, hidegről, esőről olvasok... De így a melegből hideg koktélt szürcsölgetve imádom nézni a képeidet! :-)

    VálaszTörlés

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások, vagy amelyek egyáltalán nem tartoznak a témához vagy a blogba, automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről