Izland - 9. nap - A nyugati fjordok keleti oldalán Isafjörðurba

Jól alszunk és 6:45-kor kelünk. A reggeli büférendszerű, nagyon bőséges, választékos, nem lehet rá szavunk. 

Kicsivel 8 óra után el is indulunk Isafjörður felé. Ezen a napon tesszük meg a leghosszabb szakaszt, ami 455 km. Mégis időben jobban érünk oda, mint ahogyan számítottuk. Maga Isafjörður 374 km-ra van.

Az út jó minőségű, és csak összesen két szakaszon van földút, ott is a jobb fajta, de többnyire aszfalt. Kezdetben felhős az ég, de azután kisüt a nap és egyre jobb időnk lesz. Ennek persze nagyon örülünk, de ha kiszállunk az autóból, a szél ott van, mint mindig, dög erősen, hogy csak úgy tép és zilál és jeges hideg. Felmelegszik 14 fokik az idő. Az átkelés a szárazföldet átvágó szakaszon egy hágón megy át, itt millió apró kis tavacska van, és még mindenhol olvadozó hó. A fjordok gyönyörűek, bár mind egyformának tűnik. Az összes fjordot megkerülni egy végtelen útnak tűnik.

Hólmavík:

Látunk egy helyen fókákat is, akikhez egészen közel lehet lopakodni, némelyik hamar észrevesz bennünket és azonnal eltűnik a vízben, csak a fejét dugja ki. Amikor fekszenek a napon, olyan tehetetlennek, otrombának tűnnek, mint egy nagy meztelen csiga vagy egy kéz és lábnélküli nagy hústömeg, soha nem gondoltam volna, hogy veszélyt érezve, micsoda sebességgel tudnak felpattanni és eliszkolni a vízbe. Itt sikerül elég közeli, jó fotókat is csinálnom.

Azután ebédelünk a napon, egy sziklán ülve, a szél persze most is ott van. Gyönyörűek a fjordok két oldalán álló zöld táblahegyek és különös formájú felhők. Az ember alig tud betelni a látvánnyal.