2010. szeptember 2., csütörtök

Alpesi kalandjaim 5. - Téli hegyek (Garmisch), Asamklamm

2005. november 19. Grainau, Eibsee, Grainau

Leesett az első 5-10 cm-es hó. Mi csak egy kellemes egész napos téli sétára vágyunk. Ilyenkor már nem lehet felmenni a hegyekbe, ezért GAP-nél, a Keruzeckbahn völgyállomásánál parkolunk és a Zugspitbahn nyomvonala mellett indulunk útnak. Előbb Hamerrsbach, majd Grainau falut érintjük. Még kevés a hó ahhoz, hogy a tájnak igazi téli varázsa legyen, de így is élmény ez a kirándulás. A Neuer Alm-on keresztül jutunk el el végül az Eibseehez. Most nem sétáljuk körbe, csak egy kicsit maradunk és mivel eléggé átfagytunk a kb. 8-10 km-es séta után, a kisvasúttal megyünk vissza az autóig.



2006. január 8. Egy varázslatos nap a Gaistalban

A héten Felső-Bajorországban több, mint egy méteres hó esett. Imádom a havas tájat, így egy hétvégi napon autóba pattanunk és irány a hegyek. Szürke, ködös időben indulunk. Nem lesz jó időnk. Aztán, amikor átmegyünk az első szoroson Oberaunál, egyszer csak eltűnik a köd és ragyogó napsütés fogad. Friss hó fedi a tájat, és vakítóan kék az ég.


Megállunk Garmisch-Partenkirchenben reggelizni, majd a Gaistal felé vesszük az irányt, ahol tavaly is annyira tetszett. A hókristályok úgy csillognak a napfényben, mintha a tájat ismeretlen óriások megannyi apró gyémántszemcsével szórták volna tele.



A jól ismert állomásokon átautózva, Scharnitz után (ez már Ausztria) lekanyarodunk a tavaly felfedezett erdészútra. Itt még az utat is letaposott hó borítja és vastag porcukorral meghintett fenyvesek ölelik át az utat. Mintha csak Holle-anyó országába csöppentünk volna.



Egy helyen megállunk és kiszállok fényképezni. –17 fok van! A levegő nagyon tiszta, erre mondják, hogy „szinte harapni lehet”. Legszívesebben innen tovább sem mennék, annyira magával ragad a hóborította táj szépsége. De hamarosan megérkezünk Leutaschba. Itt több, egymással összenőtt apró falu tömörül egy kupacon. A Kirchplatzl nevű településben parkolunk és onnan hosszú kirándulásra indulunk a Gaistalban (más néven Leutacher Ache). A befagyott és behavazott patak medre mellett túraösvény vezet, melyet megtakarítottak a hótól.



Itt is –15 és –17 fok között mozog a hőmérséklet, attól függően, hogy napon vagy árnyékban vagyunk-e éppen. Nem tudom, hogy hány kilométert gyalogolunk összesen, de oda-vissza 4 órát tart az út az álomvilágban. Nem fázunk. Jól felöltöztünk és mozgunk, időnként forró teát kortyolunk a termoszból. A patak és a hirtelen megfagyott hókristályok olyan természeti csodákat alkotnak, melyeket eddig csak természetfilmekben láttam, és most pedig módomban áll ezeket lefotózni is.


Teljesen el vagyok varázsolva. De a téli este korán érezteti eljövetelét és ideje hazafelé indulnunk. Visszafelé az országút mellett gyalogolunk. Egyik faluban egy kicsi befagyott tavon (nem tudom a nevét) ilyen nyeles fémkorongokat taszigálnak. A gyerekek korcsolyáznak. A megálmodott idill itt valósággá vált.

2006. május 8. Eschenlohe, Asamklamm

Már minden porcikánk bizsereg, hogy mehessünk a hegyekbe kirándulni, de májusban még az alacsonyabb területeken is hó fekszik. Ezért inkább egy völgy menti túrát keresünk ki a térképről. 50 perc alatt leérünk Eschenlohe-ba (kb. 15 km-rel Garmisch-Part. előtt). Ez is egy kis, tipikus alpesi falu. A rétek pitypangtól sárgállanak, minden virágzik, de a hegyek még hófoltokkal tarkítottak.


Itt kezdődik az Asam-szurdok. Ez sajnos nem átjárható, így csak egy hídról kapunk rálátást.


Az út, amiről azt gondoltuk a térkép szerint, hogy a patakkal párhuzamosan, de nem felfelé halad, hamarosan erősen elkezd felfelé kapaszkodni. Mi pedig úgy határozunk, megyünk, ameddig lehet, azaz a hó engedi. Ami azt illeti elég messzire el is jutunk, 1600 méteres magasságig. Itt ismerős kép fogad: az ösvényt vastag hó borítja, mint tavaly ilyenkor Ehrwaldnál.



A tanulságos kirándulásra emlékezve nem kockáztatjuk meg, hogy feljebb menjünk. Így is szép túrát tettünk meg. Egyszer csak elfeketedik az ég és dörögni kezd. A visszafelé úton erős zivatar kap el bennünket és jól megázunk. Kellemetlen a vizes ruhákban még órákat gyalogolni. De mégis boldogság tölti el a lelkemet. Tavaszodik és ez csak az első látogatásunk imádott hegyeimbe. Már nem kell sokáig várni és meghódíthatjuk a Wetterstein-hegység, újabb, számunkra ismeretlen zugait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások, vagy amelyek egyáltalán nem tartoznak a témához vagy a blogba, automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről